Tosca

 Ha megkérnénk valakit, hogy mondjon egy operát, amiben van gyilkosság vagy öngyilkosság, akkor jó eséllyel a fél operairodalmat felsorolja. Ha azonban azt kérdezzük, melyikben fordul elő mindkettő – és hal meg a darab végére az összes szereplő – akkor nagyjából a Toscára szűkül a kör.
Puccini operája azonban nemcsak attól izgalmas, hogy a végét senki nem éli túl. A cselekmény egyetlen nap leforgása alatt történik: 24 óra elmúlása alatt három halott – köztük Róma rendőrkapitánya, aki hatalmával visszaélve zsarolja a környezetét s ezzel élet-halál ura. Ám Scarpiát szexuális vágya túllöki egy bizonyos ponton, elveszíti önuralmát és ugyanolyan áldozattá válik, mint akik felett eddig ő ítélkezett.
Mindemellett a Tosca egy pszicho-krimi. Egy thriller. Egészen pontosan: zenés erotikus thriller. Ami a filmvásznon annakidején Hitchcock volt, az az operaszínpadon Puccini. A zeneszerző egy finoman kidolgozott és szenvedéllyel teli krimit alkotott olyan mechanizmusokról, mint a hatalom jelenléte az egyházban, a politika és a szexualitás.
Csak kevés operában szövődik össze ennyire szorosan és nyíltan a politikai önkény a személyes szenvedéllyel, mint Puccini megragadó darabjában szerelemről, becsületről, árulásról, hatalomról és féltékenységről.